Hloading fa89fa27d6675e14260df93bfc424a3b2f8e8268c27406ef63de0986f382be57
Bejelentkezés
x
Klubtörténet

A „33” FC története 1900-ban indult Magyarországon a Magyar Labdarúgó Szövetség alapításában való részvétellel, valamint az első nemzeti bajnokságban történő szerepléssel. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, csapatok alakultak és szűntek meg, aminek következtében e nagyhírű klub is megpihent egy időre. Ám 2011-ben a legenda újra éledt, amikor is pár fiatal barát újraalapította a csapatot és elindult a BLSZ IV. osztályában. A csapat gerincét több kispályás társaság alkotta, akiknek többsége 18-20 évesen, néhány felnőtt bajnokival a tarsolyában, elhagyta NB3-as nevelőegyesületét tanulás, sérülés vagy egyéb problémáknak köszönhetően.

 

A történelmi múlt


A „33” FC története 1900-ban kezdődött, amikor is egy krisztinavárosi kávéházban 33 budai sportbarát fiatal (többnyire műegyetemi hallgatók) úgy határozott, hogy komolyabb keretek között űznék egyik legkedveltebb hobbijukat, a labdarúgást. Eldöntötték, hogy létrehoznak egy futball klubot, melynek nevét a tagok létszámából alakították ki, így a hivatalos klubnév a „33” Football Clubja lett. Az alapítás gyorsan meg is történt, így esett, hogy a csapat tagja lett annak a 13 egyesületnek, mely megalapította a Magyar Labdarúgó Szövetséget és elindult az első magyar Nemzeti Bajnokságban. Saját pályájuk ugyan nem volt, ennek köszönhetően fennállásuk során több sporttelepen is játszottak, mint hazai csapat, többek között a Marczibányi téren. Színük fekete-fehér lett, hazai mezük szinte kivétel nélkül mindig hosszanti csíkozású volt.
 

1901-ben egyből megnyerték a másodosztályt, majd egy évvel később az első osztályban szerzett bronzérmet a csapat. Innentől az első osztályban nem sikerült már igazán maradandót alkotniuk, de a másodosztályt még három szezonban sikerült meghódítaniuk, 1907/08-ban, 1909/10-ben és 1924/25-ben. A kiscsapat egyébként veretes történelme ellenére nem tudott komolyabb támogatást szerezni - a korabeli Nemzeti Sport szerint „mögötte nem sorakozott fel a kerület polgársága" -, így a pályán és azon kívül is állandó küzdelmet kellett folytatnia a nagyon szegény Hariháromnak a fennmaradásért, de a mottójuk az volt, hogy „csapatunkat a klubszeretet tartja össze”. Az 1926/27-es idénytől az MLSZ professzionális szintre emelte a magyar bajnokságot, így a csapat alapított egy profi labdarúgó szakosztályt Budai 33 FC néven, mely tovább menetelt a profi bajnokságban, a „33” FC pedig amatőr szinten folytatta tovább a labdarúgást pusztán a játék öröméért. Három évvel később a két klub vezetői között vita tört ki a névhasználatról, így 1929-től a profi csapat bírósági döntés miatt Budai 11 FC néven kellett, hogy folytassa szereplését, immáron teljesen független klubként. Az 1938-as kiesést követően a klub már soha többé nem jutott vissza az élvonalba, a háború után pedig teljesen jelentéktelenné vált, majd 1949-ben megszűnt. (Egyes források - tévesen - a Ganz Villany, majd a Kelenföldi Dohánygyár csapatait jelölik meg a "33" FC egykori jogutódjának. A tévedést az okozza, hogy az 1949-es megszűnéskor a játékosok közül sokan a szintén a Marczibányi téri pályán játszó Ganz Villanyba igazoltak át, és ez a csapat egyfajta gesztusként egy évig 33 Ganz Villanyként szerepelt a bajnokságban. A tény viszont az, hogy a Harihárom 1949-ben - akkor véglegesnek tűnő módon - megszűnt.)
 

Összesen 20 labdarúgó lett válogatott a színeiből, köztük minden idők egyik legjobb magyar kapusának tartott Zsák Károly, valamint olyan játékosok lettek nagyválogatottak, mint Titkos Pál és Polgár Gyula. Ebbe a csapatba jött levezetni Orth György és Schlosser Imre, s olyan „all round” sportemberek futballoztak itt, mint Hajós Henrik (Hajós Alfréd öccse), vagy Kehrling Béla, korának egyik legkiválóbb teniszezője. Bosnyákovits Károly, aki először 1903-ban lépett pályára a klub színeiben, negyvennégy évvel később, hatvanévesen még kifutott a Harihárom egyik utolsó - akkor már harmadosztályú - bajnoki idényének mérkőzéseire.


Az élvonalban 28 idényen át szerepelt a csapat:

1902 és 1906/07 között 5 idényen át
1910/11 és 1920/21 között 9 idényen át
1923-1924-es idényben újoncként búcsúzott
1925/26 és 1937/38 között 13 idényen át

Legjobb eredményei:

NB I. (első osztály) 3. helyezett (1): 1902
NB II. (másodosztály) 1. helyezett (3): 1907/08, 1909/10, 1924/25

 

Egy új korszak hajnala


2011-ben érkezett el a „33” FC újralapításának kora, amikor is vagy kéttucatnyi tehetséges, de a magyar foci "mainstream" világából kirekedt fiatal labdarúgó úgy döntött, hogy pusztán a játék öröméért - és hogy ismét nagypályás bajnokikat játszhasson - csapatot alkotnak, valamint életre keltik a régi idők egyik legszerethetőbb kiscsapatát, a legendás "Harihármat".
 

Az előzményekről annyit, hogy volt pár fiatal labdarúgó, akik azért találták "partvonalon kívül" magukat korábbi NB III-as klubjuknál, mert a sikeres ifi évek után különböző indokok miatt igazából nem számítottak rájuk a felnőtt csapatban. Az egyik ok jól ismert a magyar futballból: még a harmadosztály szintjén is a kész, rutinos, egy-két idényre szerződő játékosok posztra igazolása a divat. A fiatalok továbbnevelése, folyamatos beillesztése szakmailag nehezebb feladat, talán ezért is olyan nagy az elvándorlásuk anyaegyesületeikből. A klub persze nem küld el közvetlenül senkit sem, de olyan feltételeket kínál számukra, amelyek már-már megalázó módon különböztetik meg őket az öltöző többi, már "beérkezett" tagjától. A mi játékosainknál ráadásul külön nehézséget jelentett, hogy ők a sport mellett az iskolában is fejlődni kívántak. A szakmai vezetés ugyanis nem igazán tolerálta a továbbtanulásukkal együtt járó nehézségeiket, azt, hogy a felvételikre, később pedig az egyetemi vizsgákra való felkészülés miatt velük az edzésmunkát illetően külön egyeztetni és néha engedni is kell. A következmény: tehetséges fiatalok derékba tört sportkarrierje.


Jó egy éve annak, hogy az említettek egyike, Ribényi Máté elhatározta, hogy "sorstárs" barátaival, valamint néhány, eddig csak kispályán focizó cimborával saját egyletet alapít, ahol maga a JÁTÉK lesz a lényeg, és ahol az összetartozás barátságot, klubhűséget is jelent majd. Édesapja, Ribényi Attila, kisgyerek kora óta mindenben támogatja, segíti, minden meccsén ott volt, bármilyen messzire kellett is utaznia hozzá. Ezen elhatározásával is adta magát a helyzet, tőle kért segítséget a csapat létrehozásában és ügyeinek intézésében. Apukája egy régi jó barátjához, dr. Kelényi Gáborhoz fordult, aki amellett, hogy ügyvéd - így az egyesület alapítását pillanatok alatt véghez tudta vinni - közben amatőr sporttörténész is. Gondolta, hogy Gábor a labdarúgás iránti szenvedélye miatt, elnökként talán több mindenben a klub segítségére lehetne. A felkérésre azonnal igent mondott, és a szűkös határidő ellenére sikerült megalapítani az egyesületet, és a BLSZ is elfogadta nevezésüket az ilyenkor előírt utolsó osztályba, azaz a BLSZ IV.-be. Csapatnevük kitalálásakor, Gábor javaslata alapján, egy semmitmondó, új csapatnév helyett egy történelmi egyesület újraélesztésében egyeztek meg. A sok hasonlóság miatt (nincs saját pálya, a játék öröme a lényeg, nincs anyagi támogatás, a csapatot a barátság és klubszeretet tartja össze, stb.) egyből az 1949-ben megszűnt „33” FC jutott eszébe. Ezzel az MLSZ-t alapító és az első magyar bajnokságban elinduló 13 csapatból a még működő 7 mellé ismét csatlakozna ez a legendás kisegyüttes. Ezt mindenki támogatta, és közös megegyezés alapján úgy határoztak, hogy továbbviszik a klub nevét, megőrzik, ápolják hagyományait és próbálják az egykori egyesület sajátos értékeit átmenteni a jelen korba és a jelen kornak.

 

Korábbi szezonok


Próbáltak a pályán is megfelelni az elődök emlékének: a 2011/12-es szezon BLSZ IV. o. 1. csoportjában, ahol a Csepel HC '94, a Hunicorn SE és a Külker SC révén komoly riválisaik akadtak (első kettő a következő évben saját csoportjában bajnoki címet is szerzett), négy fordulóval a zárás előtt már bajnokok lettek. Végül veretlenül, 21 győzelem mellett 3 döntetlennel, 103 lőtt góllal szemben mindössze 24-et kapva, 14 pont előnnyel végeztek az élen. Ez egyben azt is jelentette, hogy a budapesti bajnokságok akkori átszervezésének köszönhetően egyszerre két osztályt léphettek fel: az eddigi 8. helyett immár a 6. vonalban folytathatták szereplésüket. Igyekeztek játszani a futballt, ezt a meccsenkénti 4,3-as gólátlaguk is bizonyítja, mindezt pedig sportszerűen sikerült tenniük: 24 bajnokin 19 sárga lapot mutattak fel játékosainknak a játékvezetők, pirosat egyet sem. A Budapest Kupában is szépen meneteltek, többek között négy osztállyal feljebb játszó - BLSZ I.-es - csapatot is búcsúztattak, végül a Magyar Kupába kerülés előtti körben, szintén első osztályú egyesülettel szemben elszenvedett 3-1-es vereséggel estek ki.
 

Az ezt követő 2012/13-as bajnoki szezonban a BLSZ III. o. 1. csoportjában szerepelt a csapat. Elsődleges célként a harmadosztály erőviszonyainak feltérképezését és esetlegesen egy éremszerző helyezést tűzték ki maguk elé, amit teljes mértékben sikerült is teljesíteni, 2 ponttal lemaradva a második helyről. Előttük csak az előző szezonban BLSZ I.B-ből kieső A.C. Zrínyinek, valamint a BLSZ II. volt második helyezettjének, a Közterület SE-nek sikerült végeznie. 3,6-os gólátlaggal ebben az idényben 93 gólt sikerült összehozni, aminél az osztály 42 csapatából csak a Közterület tudott többet.


A 2013/14-es szezonban tehát szintén a BLSZ III. osztályában indult az egyesület, méghozzá a 2. csoportban. Nem titkolt céljuk erre az évre a feljutás volt, viszont sajnos ezt több tényező is lehetetlenné tette. Az idény annak ellenére jól indult, hogy az előző két szezon alatt 50 gólig jutó Babicz Péter az első mérkőzésen megsérült, és innentől a teljes szezonban már csak 5 alkalommal tudott rövid időre a pályára lépni. Első 8 meccséből 7-et megnyert a csapat és 1 döntetlen született. Ekkorra viszont olyan súlyos sérüléshullám tört ki a csapaton, hogy azt már nem tudták ellensúlyozni. A félévet ugyan még 3 pontra az első helytől zárták, tavaszra azonban a 6-7 sérült játékost nélkülözni kényszerülő csapat visszacsúszott az 5. helyre. Egy aprócska szépítő tényező, hogy csapatkapitányunk, Ribényi Máté, a csoport gólkirálya lett 28 góllal.


A 2014/15-ös idényben a céljuk ismételten nem lehetett más, mint a feljutás. Az őszi szezont 4 ponttal lemaradva, harmadmagával együtt a 2. helyen zárta a csapat. Becsúszott ugyan néhány elkerülhetőbbnek tűnő vereség, de bőven behozható közelségben maradt a hőn áhított bajnoki cím. A tavaszi szezon nagyjából a várakozásoknak megfelelően alakult, folyamatos versenyfutásban volt az egyesület a Pénzügyőr SE II.-vel az első helyért. Olyannyira, hogy a bajnoki záró forduló előtt a Pénzügyűrhöz látogatott a csapat, ahol egy győzelemmel az élre kerülhetett volna. Nagyon küzdelmes meccset játszottak, ahol mindkét csapatnak több hatalmas gólszerzési lehetősége is volt. Hazai pályán a Pénzügyőr irányította inkább a mérkőzést, azonban mégis a Harihárom szerzett vezetést a 49. percben. Ezután természetesen teljes erőkkel rohamozott az ellenfél, míg végül a 72. percben egy kiválóan eltalált szabadrúgásból sikerült is egyenlíteni. A játékidő vége felé még akadt egy két nagyobb helyzete a „33” FC-nek, azonban maradt az 1-1-es végeredmény. Így tehát a 2. helyen zárta a bajnokságot a csapat, a mindössze 3 pontos lemaradás azonban mindenképp bíztató a következő szezonra nézve. Külön kiemelendő még, hogy ebben az évben két gólkirályt is adott az egyesület Murányi Domonkos és Ribényi Máté személyében.

Csapat eredmények
2014/15
Bajnokság
  • BLSZ III. 2. hely
2012/13
Bajnokság
  • BLSZ III. 3.hely
2011/12
Bajnokság
  • BLSZ IV. 1.hely
Egyéni eredmények
2014/15
BLSZ III. Góllövőlista
  • Ribényi Máté 1. hely (21 gól)
  • Murányi Domonkos 1. hely (21 gól)
2013/14
BLSZ III. Góllövőlista
  • Ribényi Máté 1. hely (28 gól)
2012/13
BLSZ III. Góllövőlista
  • Babicz Péter 2. hely (28 gól)
  • Ribényi Máté 3. hely (23 gól)
2011/12
BLSZ IV. Góllövőlista
  • Babicz Péter 2. hely (22 gól)